Nem engedlek el

V�get �rt egy �lom, �sszet�rt a vil�g.

L�tod ott az �t v�g�n a kocsikat?
Vel�k megyek el.
L�tod a sz�ll� madarakat az �gen?
A sz�vem viszik el.

Eml�kszel m�g minden sz�ra, amit a t�lgyfa alatt suttogtunk?
Bennem �r�kk� �lnek.
Eml�kszel m�g minden cs�kra, melyet valaha v�ltottunk?
Nekem nem �rtek v�get.

S valahogyan eml�kszem m�g mindig az els� pillant�sra,
Az �des kis szavakra a halk suttog�sokra.
Bennem �r�kk� �lnek.

S valahogy nem felejtem sz�d iz�t, a t�m�r �des zamatot,
A vads�got az testedb�l kapott minden kis falatot.
Nekem nem �rtek v�get.

S a b�cs�cs�k, ahogy elcsattant m�r �reztem nem lesz t�bb.
De nem adtam fel.
Mert harcolnom kellet �nmagammal mindenek f�l�tt.
Nem engedlek el.

Mikor majd elolvasod ezt a verset vagy a sz�l a f�ledbe s�gja.
Hallanod kell.
Szerettelek m�g lehetett eny�m volt sz�ved minden b�ja.
Nem engedlek el.

MI LETT VOLNA HA

N�zz az �gre! L�tod a sebesen k�zeled� vihart?
Ilyen volt az �g, mikor �r�kre elhagyt�l.
Pontosan eml�kszem mindenre, ezt nem feledhetem,
Mert a sz�vem szakadt meg, valaha szerett�l engem.

Vagy minden sz� csak egy hazugs�g volt?
�s sz�tted �ket, mint p�k a h�l�t?
Sz�nt�l engem de szerett�l is �s meg�lelt�l,
Gyorsan,
B�cs�z�lag.

Azt�n tovant�nt�l, elhaladt�l a f�k mellett,
Hol oly sokat nevett�nk k�z a k�zben.
De azok a pillanatok messze vannak m�r,
Bolyonganak,
Mag�nyosan.

Tudod �n m�g mindig �rzem, amit te m�r r�g nem.
Bennem nem maradt t�ske, csak szerelem.
De harcolok �rte m�g utolj�ra,
Sz�vemb�l,
Lelkemb�l.

A t�li f�k m�g �rzik titkunkat, mi mindent megadtunk a m�siknak.
Azok a f�k, mintha l�tn�m sz�v�ket... sorra megszakadnak.
Siratj�k a v�g�t annak, ami el sem kezd�d�tt,
Zokognak,
Vis�tanak.

�s �n is s�rok, hidd el zokogok, pedig nem tehetek r�la.
Csak az j�r a fejemben folyton, mi lett volna ha...?
De az a ha nem l�tezik �s elindulok a s�rban,
Haza,
Futva.